Amikor pedig a szöveg végleges formát kap, beváltom azt az ígéretemet, amit Forbes idén februári számában tettem. “S ha már fogadalom, akkor még egy: az utolsó ebben a jegyzetben. Idén megírom a tavaly megjelent Dreher-szimfónia után a második regényemet. Nem tollal – arra képtelen lennék, de a tollnak azért lesz szerepe: elhatároztam, hogy miután leadtam a nyomdába nyáron és mielőtt megjelenik a boltokban ősszel, elkészül belőle egy kézzel írt változat.”
Ehhez a vállalásomhoz, pedig segítséget is kaptam. Szokták mondani – és én is hiszem, tapasztalom – hogy ha valamit elhatározunk, igazán, megkapjuk hozzá a segítséget. És ez most sem volt másként. Egy posztban meséltem arról, hogy töltőtollal való írásra adom a fejem, és egyből érkezett egy komment, szeretnék-e hozzá egy igazán egyedi, személyes íróeszközt? Hát hogyne szerettem volna.
Részt vehettem egy tolltest kiválasztásában, így az írószer maximálisan az én stílusomhoz lett igazítva.
Sándor hisz abban, hogy „a kézzel készített íróeszközök mindegyikének saját egyénisége van.”