„Az elmúlt több mint tíz évben különböző tragédiák adtak lehetőséget arra, hogy saját bőrömön teszteljem és tapasztaljam a jóga hatásait. Az eszközei segítségével pedig teljesen átformáltam a személyiségem, ami még egyáltalán nincs kész, de már tudom, hogy mihez kell nyúlnom a saját növekedésem érdekében.” Ez a két mondatból álló bekezdés pontosan foglalja össze, mit ígér a Meztelen lélekkel az olvasóknak. Egy bevásárlóközpont forgatagában köszöntünk egymásra Anettel, és a Partvonal Kiadó felfedezőpartnereként azonnal a tárgyra tértem: legyen az ő könyve az ajánlásommal megjelenők sorában a következő. Nem vakon tettem meg a tétem: egy időben személyesen is sokat találkoztunk, régóta követem az egyik socialmedia-platformon az írásait. Látom azt az érdeklődést, ami kíséri ezeket, és azt a hatást, amit a közössége visszajelez felé. Érzem ezekben az „egypercesekben” azt a küzdelmet, amelyben hol nyerésre áll, hol összeszorított fogakkal hadakozik azért, hogy kikerüljön egy félelmetes örvényből. Tudtam, hogy lebilincselően ír, mert bár nem én voltam a célcsoport, de belelapoztam a Mindjárt harminc címen sok-sok éve megjelent regényébe is. Gyorsan kiderült, hogy szeretne megírni egy új könyvet, amiben elmeséli, hogyan változtatta meg az a rengeteg veszteség, amit elszenvedett – és az a tengernyi méltánytalanság, amibe kis híján belefulladt. Cseppnyi kétségem sem volt: olyan erő van benne, ami kevesekben, és olyan a stílusa, ami keveseké – belevágott, és megcsinálta.
A Meztelen lélekkel műfajilag nehezen besorolható, leginkább talán személyes vallomás. Kíméletlen beszámoló egy útról, ami messze nem ért még véget, és gyakorlati eszközökkel is megerősített biztatás azoknak, akik most keresnek okot az indulásra. Egy jó olvasmányban mindig vannak olyan szavak vagy mondatok, amelyek kiemelkednek a többi közül. Mindenkinek más. Anett szövegében én ezt találtam magamnak: tartás.Nekem az ő története a tartásról szól. S mert a magyar nyelv csodálatos, ez egyszerre fedi és sejteti a kitartást, az összetartást, a megtartást és a betartást, DE a fogva tartást, a távoltartást, a szertartást, az imatartást, sőt még a magatartást is. A sor szabadon folytatható, és biztatok is mindenkit, hogy amikor belefeledkezik a fejezetekbe, tegye ezt. Én is megtettem, és eljutottam egy másik kifejezéshez: méltóság. Müller Péter szerint kétféle méltóság van. Az egyiket a világ adja az embernek, a másikat az ember adja saját. Anett méltósága szerintem az utóbbi, s ezért talán a legértékesebb.„A félelmeim minden méltóságomtól megfosztottak” – olvasom a könyvben. Múlt időben fogalmazott mondat, és a kiindulópontról beszél. Arról pedig, hogy Kőváry Anett hova jutott, mindennél többet mond el Nánási Pál csodálatos fényképe róla, amely a Meztelen lélekkel címoldalán kapott helyet.