Tavasszal jelent meg a Manó Könyvek gondozásában a Quentin Gréban belga illusztrátor festményeit tartalmazó nagyalakú könyv, amelyek mellé harminc magyar szerző – huszonkilenc férfi és egy nő – írta meg gondolatait, érzéseit, vallomásait az apaságról. A kötet apák napjára időzített bemutatóján az apaság emlékezetes pillanatairól, az együtt töltött idő fontosságáról esett szó.
Egressy Zoltán a kórház folyosóján tartott éppen a szülőszobába, amikor szembejött vele egy ápolónő, karján egy újszülöttel. „Azt mondják, az újszülöttek szeme még csukva van, nem nézelődnek, de ő a szemembe nézett. Rögtön tudtam, hogy ő az én fiam” – mesélte. Iglódi Csaba, akinek nemrégiben megjelent regényének, a Dreher-szimfóniának is központi témája az apaság, kihangsúlyozta, milyen fontosak az apa–gyerek közös élmények; ezért szerveznek nyaranta „fiús” táborokat, ahol igyekszik olyan programokat szervezni, ahol a fia és barátai hasznos ismeretekre tehetnek szert – mint az elsősegély-nyújtás, vagy az, amikor a gyerekek egy séffel főzhettek közösen. Nyáry Krisztián, aki a könyvben megjelent szövegében ugyancsak egy „csak apák és gyerekek” nyaralásról írt, elmesélte, hogy sok szituációban ő nem más, mint a lányai büszke apja, és ez így van jól. Hajdu B. István hétköznapi pillanatokat idézett fel; előfordul, hogy délután az iskolában egy csapat gyerek várja, akik Ronaldóról faggatják. És hogy hogyan lehet menő apukának lenni? „Én csak próbálom lekövetni az ő menőségüket” – mondta Szél Dávid, aki ugyan sosem lesz menő youtuber, de igyekszik figyelemmel kísérni, mi érdekli éppen a gyerekeit.