“Minden léptem után nyomot hagyok”

Fantasztikus hangulatú, telt házas esemény volt.

Ezúttal engem, mint az MVÜK onlyCEO Klub társalapítóját, vezetőjét, a Dreher-szimfónia szerzőjét, és Csapody Kinga írót, szerkesztőt kérdezte Dintsér Andrea a MVÜK Női Vezetői Klub vezetője.

A közösség tagjai már jól ismernek, hiszen számtalan beszélgetést vezettem már le az insirációs színpadon. Ugyanakkor ez volt az első alkalom, hogy engem kérdeztek.

Beszélgetésünk fő apropóját első családregényem, a Dreher-szimfónia adta. A könyvről és az alkotó folyamatról beszélgetve ismerhették meg a megjelentek mélyebben a történetemet. Évtizedek óta tervezek könyvet írni – a fiókom mélye számos novellakezdeményt őriz. De hogy miért pont most és miért pont ennek a családnak a történetéről kezdtem írni? Mi inspirált az írás során? Hogyan fűztem a valóságos szereplők és történetek közé, köré a fantáziám által alkotottakat? Milyen saját családi hagyományok ösztönöztek arra, hogy az irodalom területén is nyomot hagyjak magam után? Mit tanultam a Dreherektől, mit adtak a szereplők, a történetek vezető tanácsadó énemnek? Hozott az írás új aspektusokat a hétköznapi gondolkodásomba? Hogyan támogatott a környezetem az álmaim megvalósítása felé vezető úton?

Többek között ezekről beszélgettünk.

“Heimann és Fiai Szívem Kékfrankos. Ezt a bor különösen szerettem volna személyesen odaadni. Jöjjenek az okok, hogy miért erre esett a választás:

1. Nyomot hagyni. Ebben a borban benne van a család, és a több generációban történő dinamikus gondolkozás. De ebben benne van apaként, forrásként, az idei év Borászok Borásza is, az idősebb Heimann Zoltán, akinek a csillaga a napokban kerül fel a Bazilika előtti sétányra, így minden szempontból ott a nyom Heimannéktól.
2. Alázat, stratégia, álmok megvalósítása. Ez, ahogy a Drehereknél, úgy Iglódiéknál és Heimannéknál sem kérdés, többek között ezek határozzák meg az életük alapjait.
3. A Szívemből. Heimannéknál a Kékfrankos jött a Szívemből, Csabánál a könyv, nálam pedig az ajánlás. Kívánom, hogy hatalmas siker legyen a könyv, és azt is, hogy ne kelljen sokat várni a folytatásra.”