Gerbeaud-rapszódia
A Gerbeaud-rapszódia egy ikonikus név mögött megbúvó család története. Egy regény a tehetségről, a kitartásról, a szerelemről és a vállalkozói bátorságról – egy olyan korról, amelynek ízei és illatai több mint száz év múltán is velünk élnek.
Egy legenda nyomában
A Gerbeaud név hallatán mindenkiben ízemlékek törnek fel. Krémesek és roppanós cukorrétegek, sütemények, a szájban lassan szétolvadó csokoládék és bonbonok. Egy ikonikus cukrászda hangulata és utánozhatatlan illatai. De vajon mennyit tudunk a fogalommá vált név mögött álló családról? A Gerbeaud-rapszódia nem csupán egy legendás vállalkozás története. Egy egész korszak elevenedik meg a lapokon, amely egyszerre ismerős és meglepően közel kerül az olvasóhoz.
Egy álom receptje
Vegyünk egy céltudatos, szorgalmas és nem utolsósorban tehetséges fiatalembert. Kövessük nyomon, ahogy Svájcban, Párizsban és Bécsben ellesi a cukrászmesterség legjobb fortélyait, új ízekkel kísérletezik, tanul, tapasztal és álmodik. Bolondítsuk meg az életét kalandokkal. Fűszerezzük szerelemmel. Ne aggódjunk, hogy túl édes lesz. A féltékenység, az árulás és a csalódás mindig hagy maga után némi keserűséget. Hősünk pedig addig nem nyugszik, amíg az ízek össze nem érnek, és a megálmodott vállalkozás valóra nem válik.
A siker ára
A siker illékony jószág. Könnyen lába kél. A fél szemünket mindig a tűzhelyen kell tartani, hiszen a tej is akkor fut ki, amikor lankad a figyelem. Pont úgy, ahogy a szerencse is hajlamos elpártolni – különösen akkor, amikor az irigyeink magukhoz próbálják csalogatni. Minden siker mögött döntések állnak. Jókor meghozottak és fájdalmasak. Megfontoltak és ösztönösek. Olyanok, amelyek nemcsak egy vállalkozás, hanem emberi sorsok alakulását is meghatározzák.
Egy letűnt világ ízei
A Genfi-tó partjától a kávéillatú cukrászdákig, a forró sütők mellől a szivarfüstös üzleti egyezségek világába vezet az út. Ott lehetünk a tejcsokoládé és a macskanyelv hódításának kezdeténél. Egy vállalkozás megszületésénél. Egy családdá válás meghitt pillanatainál. És ugyanúgy részesei lehetünk az üzleti élet szövevényes, olykor gátlástalanul aljas játszmáinak is.
A történet első része
A Gerbeaud-rapszódia a megfontolt üzleti döntések, az ösztönös szívügyek és mindenekelőtt a teret követelő tehetség regénye. Egy történet arról, hogy a legnagyobb örökségek nem csupán receptekből, épületekből vagy családnevekből születnek. Hanem emberekből. Szenvedélyből.
Kitartásból.
Engedje, hogy elcsábítsa ez a világ. Ízlelgesse lassan a történetet, és hagyja, hogy a lapok egy valaha volt korba repítsék. Mert egy jó regényből – akárcsak egy jó csokoládéból – a sok sem elég.
Részlet a könyvből
Két cukrász, három segéd, két inas, két kiszolgáló a pult mögött, egy az asztaloknál, egy pénztáros, egy raktáros. Belőlük állt a csapat. A karmester pedig, aki irányította őket, az üzletvezető volt. Összesen tizenhárman feleltek a Gerbeaud és Weiss név alatt hamarosan megnyíló ékszerdobozért.
Émile pontosan úgy beszélt magáról, ahogy a Saint-Étienne-i újságok megírták a történetet. Talán még azt is elhitte, hogy maga a császár igyekezett őt Bécsben tartani... Deprimont olyan tökéletes legendát épített köré, hogy azt már csak elrontani lehetett. Gerbeaud röviden beszélt a barátjáról, Weissről, és említette Esthert, a menyasszonyát. Johannes Ramseyer repesett a boldogságtól. Kerek arcán boldogság tükröződött.
Émile végül azzal a meggyőződésével lelkesítette az alkalmazottakat, amiben mindennél jobban hitt.
- A mi álmunk - itt Weissre nézett - a visszatérő vendég. Az, aki nem csak kipróbálja a csokoládéinkat és a süteményeket, hanem újra és újra megkívánja őket. De nemcsak magára gondol, hanem a szeretteire is, akik talán annyira messzire laknak, hogy nem is tudnak eljönni hozzánk. Ő viszont útba ejt minket, és hazaviszi a termékeinket.
Körülnézett a teremben. Lassan fordította csak körbe a fejét. Ügyelt arra, hogy - ha egyetlen pillanatra is, de - mindenki szemébe belenézhessen. Fáradt, de csillogó tekintetekkel találkozott. Utolsónak Werther asszony maradt. Valamennyien készen álltak arra, hogy csatába induljanak a város kegyeiért.
- Ugye tudják, hogy miért nyitják ránk majd újra és újra az ajtót?
Valamennyien megtanulták a leckét. Volt, akinek ez könnyebben ment, akadt, akinek csak sokadszorra, de a végére már mindenki tudta. Az inasok is ugyanúgy, mint az üzletvezető asszony.
- Miattunk - mondták csaknem egyszerre.
A férfiak inkább dörmögve, a nők a maguk csendesebb módján. Senki sem mondta nekik, de szinte egyszerre húzták ki magukat.
- Nem hallom! Eresszék ki a hangjukat!
A következő ,,miattunk" már felharsant, és kihallatszott az üzletből. A várakozók összenéztek. Nem tudták mire vélni a hangoskodást.
- Igen, maguk miatt. A vendégnek éreznie kell, hogy nálunk nemcsak várják, hanem vissza is várják őket.
- Azt is, aki csak egyetlen frankot költ el? - kérdezte az egyik pénztáros.
- Pontosan.
Néhány arcon értetlenséget látott. Elővette a zsebóráját. Ránézett, és megállapította, hogy maradt még néhány percük a nyitásig.
- Akkor is, ha csak egyetlen frankot költ, vagy még kevesebbet. Akkor is, ha egy egész polcnyi édességgel távozik, és akkor is, ha egyetlen süteményt rendel. Sőt! Különösen akkor. Mert a szegény ember pénzét sokkal jobban meg kell becsülnünk, mint a gazdagokét.
Weiss a barátja mögött állt. Egyetértően bólintott, előrelépett, és azzal a mozdulattal át is vette a szót.
- A legfontosabb szabályt már hallották, de azért van még néhány. Tiszta körmök. Tiszta kesztyű. Tiszta pult. Pontosan kiszámolt visszajáró. Nincs vita a vendéggel. Nincs türelmetlenség. Ha valaki tanácstalan, segítünk. Ha valaki várakozik, észrevesszük.
- És ha valaki elégedetlen? - kérdezett közbe az egyik kiszolgáló.
- Akkor különösen figyelünk rá. Azzal, hogy elégedetlen, a legtöbb esetben rajtunk segít.
Szünetet hagyott, hogy mindenki alaposan megemészthesse azt, amit mondott. Aztán ugyanott folytatta.
- Mindenkinek tudnia kell, hogy nálunk a legjobbat kapja. Sokan jönnek majd be hozzánk, mert a barátom híre megelőzött bennünket.
Gerbeaud felé fordult, meghajolt az irányába. A lényeg csak ezután következett. Emelt hangja betöltötte a vendégteret.
- Ez az előnyünk, de csak akkor ér valamit, ha élünk vele. Az itteni emberek keményen dolgoznak. Önök tudják a legjobban, hiszen nálam sokkal jobban ismerik a szomszédaikat. Nem szórják a pénzüket. De ha már költik, akkor ott fogják, ahol figyelnek rájuk. Ahol a kedvükben járnak. Ahol a csokoládé mellett jó szót is kapnak. A jó szónak ára nincs, de értéke van.
Az alkalmazottak összenéztek. A tartásukon is látszott, és az arcuk is arról árulkodott, hogy mindent megtesznek majd. ,,Járjanak a vendégek kedvében, de vigyázzanak a méltóságunkra!" Gerbeaud-tól legalább ezerszer hallották ezt az intelmet. Már álmukból felkeltve is el tudták mondani.
Együtt és egyenként is részesei akartak lenni annak a történetnek, ami a következő percekben kezdődik majd.
Olvasóim mondták
A Gerbeaud-rapszódia egy magával ragadó családregény. A mű különleges értéke, hogy a valós családi örökséget egy titokzatos, romantikus és sokszor humoros magánéleti szállal ötvözi. Csaba regénye a 19. század végén fiatalkorát töltő svájci Gerbeaud Émile kalandos "habkönnyű, mézédes és kőkemény" fiatalkorát idézi valódi és hiteles történeti kontextusba ágyazva. Ezt a könyvet ajánlom mindazoknak, akik szeretik a titkokkal teli családi krónikákat, akik a kötet elolvasásával meg kívánják ízlelni a polgári szalonok és egykori cukrászdák világát, és szeretnének egy csipetnyi édes nosztalgiával visszarepülni a múltba.
Török Róbert (főigazgató, Vendéglátóipari Múzeum)
A Gerbeaud-rapszódia egy magával ragadó családregény. A mű különleges értéke, hogy a valós családi örökséget egy titokzatos, romantikus és sokszor humoros magánéleti szállal ötvözi. Csaba regénye a 19. század végén fiatalkorát töltő svájci Gerbeaud Émile kalandos "habkönnyű, mézédes és kőkemény" fiatalkorát idézi valódi és hiteles történeti kontextusba ágyazva. Ezt a könyvet ajánlom mindazoknak, akik szeretik a titkokkal teli családi krónikákat, akik a kötet elolvasásával meg kívánják ízlelni a polgári szalonok és egykori cukrászdák világát, és szeretnének egy csipetnyi édes nosztalgiával visszarepülni a múltba.
Csapody Kinga (szerkesztő)
A Gerbeaud-rapszódia különleges utazás: egyszerre személyes és történelmi, amely hitelesen idézi meg egy korszak hangulatát. Csaba színesen dolgozza fel egy eddig talán kevésbé ismert, de annál különlegesebb ember életét. Külön öröm volt számomra, hogy a csokoládé és az édességek prominens szerephez jutnak a történetben és a bemutatott helyszínek közül többhöz személyes élmények is kötnek – így a történet nemcsak olvasmány, hanem visszatérés is volt. Csaba érzékeny és részletgazdag látásmódja valódi életet ad ezeknek a tereknek és történeteknek.
Noszek Péter (ügyvezető igazgató, Nestlé Hungária)
Vannak könyvek, amelyeket elolvasol. És vannak könyvek, amelyek egyszerűen beszippantanak. A Gerbeaud-rapszódia nálam egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik. Ahogy haladtam előre a történetben, egyre inkább azt éreztem, mintha én is ott ülnék a századforduló kávéházában. Szinte éreztem a frissen főzött kávé illatát, a csokoládé édes csábítását, miközben megelevenedett előttem egy letűnt kor minden apró részlete. Csaba elképesztő gondossággal építette fel ezt a világot. A karakterek pillanatok alatt közel kerülnek hozzád, a történet pedig úgy sodor magával, hogy észre sem veszed, máris a következő fejezetet lapozod. A legjobb történetek nemcsak elmesélnek egy korszakot – hazavisznek oda. A Gerbeaud-rapszódia pontosan ilyen.
Szabó-Princz Orsolya (marketing és kommunikációs szakértő)